Futottam.

Végre igaziból. Szimmetrikus lábakkal, egymás után pakolva. Ahogy a Lubics Szilvi. Három kilométer után elfáradva, Aztán tovább próbálva. Alig szólt a bokámról, mint inkább az elfogyott combizomról és szuszról. Több tiszteletet neki!!!

Még ráférne egy kis masszázs... Egy kis FDM néhány ponton. Egy kis utolsó simítás. De semmi fájdalom.

Másnap érzem, hogy fáradt, de semmi ijesztö. Izomláz hahaha. Érzésre teljesen biztató.

Jó lesz ez!!!

Azért az hozzátartozik, hogy edzettem rá. 

Sétával, hordozással.

És hengerezéssel, flossal.

És minden nap kell vele foglalkozni. Ahogy amúgy is megérdemelné...