Szóval az a tegnapi próba futás, mielött megkapom a magamét, az egy teszt volt. Hogy el tudjam pontosan mondani, hol fáj és mi fáj, és változik-e.

Sikerült olyannyira pontosan elmondanom, hogy “megkaptam a magamét”, de nem ám szóban...

A bájos mosoly, kedves beinvitálás után bocsánatkérések közepette történt egy pár másodperces (perces?) kínzás.

- Itt fáj?

- Itt - mondtam, és hátradöltem, nem akartam látni, hol és mennyire nyomkod meg, mert hátha befolyásolja az élményt. Erre...

Édesapám megszólal: 

- Mi az, injekció is lesz?

És már éreztem is. Nem láttam, de tudtam. A mélyen fájó ponton Enikö belém szúrt 4-5 centi mélyen egy tüt. Semmi érzéstelenítés vagy fertötlenítés - na de ilyet nem csinál, ö nem ilyen. Hát gyógyszerész. Biztos nem vettem észre, amikor befújta fertötlenítövel. Igen, talán kicsit hideg is, biztos a folyadék. Mindenesetre jó gyorsan csinálta, észre se vettem. Jézusom de mélyre szúrta! Ez sosem fog enyhülni...?! Azt éreztem, hogy haragszom. Mérges vagyok rá, hogy ilyen fájdalmat okoz, azzal együtt, hogy tudtam, a kimenetele nagyon is kedvezö lesz... De ez a tudat sem oldotta fel a zsigeri rosszérzést irányában... (Enikö légyszi ne haragudj, hogy haragudtam...!) Akkor múlt el, amikor jobb lett. Végül mégis... :-) Felültem. Megnéztem. .......Nincs lyuk. Akkor mit szúrt belém? Semmit! Ennyit ér a psziché!!! Ennyit számít, mit képzelek oda. A bokám az “Attila, Isten ostora” becenevü szerszámot érezte, mely egy szigorúan non-invazív cucc! Köszi Papi - a tapasztalást. BTW megjegyezném, hogy esetleg pozitív irányba is müködhet ez a szuggesztió!... Ott a nyoma... De leugorva az ágyról ((Ne ugorjon! Hát el van törve a lába! - mondta sikítva egy hete a rtg asszisztens hölgy)) éreztem, hogy jobb lett... Hihetetleeeeeen! 

Azért még mutattam egy pontot, ami bizonyos mozdulatoknál érzékeny volt. (Magyarán néha fájt.) Végigsimított egy vonalat, ez jól esett, majd amikor az érzékeny ponthoz ért, jóllll megnyomta... Ahh! Alig akart elengedni-felengedni az a pont. És kész. Utána teljes fájdalommentesség... És guggolás. És... ezt csak itthon vettem észre, befele is tudom fordítani a bokám!! Ugyanannyira, mint a másikat!!!

Megbeszéltük, hogy amíg kicsit is fáj, nem futok. A gyakorlatokat pedig folytatni kell, házi feladat...! Valahogy rá kell vennem magam, hogy rendesen mindent beiktassak...!

Délutàn két jólesöt sétáltam, lassan, babakocsival. Úszni nem sikerült a viharos tenger miatt.

Estére amúgy kicsit mintha visszaromlana... Ez miért van? :-( Kicsit merevebb, vagy ilyesmi.