Reggel újjászülettem. Ez biztos, mert úgy keltem, mint egy bábalakját levetö bogár: szinte egyben lehámlott másfél tenyérnyi bör a lábfejemen, a sérülés fölött.

A röntgenes hölgy “ennél látott már jobbat is, rosszabbat is”, azaz nem szolgált infóval. A mozdulatnál rámkiáltott, hogy hé, ne ugorjak le az ágyról, hát el van törve a lábam...! A dokihoz érve látom, hogy négyezren várakoznak rá, de véletlenül pont kijött és amikor meglátott, odajött mosolyogva, hogy látta már, nagyon szépen gyógyul, hú, és már ilyen jól járok..! Na ez utàn vártam még kis híján három órát a hivatalos véleményre.

A röntgenen mintha szebb lenne a kép, bár nem minden szögböl meggyözö nekem... Ennek ellenére minden hozzáértönek tetszik. A funkció pedig tarol.

Nem sántítva érkeztem - jópont.

Elhangzik, hogy gipsszel, ami ma kerülne le, most kezdhetném el mozgatni. A vádlim csak egy centivel kisebb, mint a másik.

Arra a kérdésre, hogy a szoptatás mennyire befolyásolta a csontállományt, az alábbi cikknek megfelelö választ kaptam - miszerint nincs olyan hatással, mint gondolnánk...

https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC4266784/#!po=16.3866

Egyes családtagok azon aggódtak, hogy ebben a korban ritka a csonttörés, érdemes lehetne a csontom erösségének utána járni. Részben igazuk lehet, de figyelembe véve az alábbiakat nem paráztam túl magam a kérdésen - egy tízkilós gyermekkel a hátamon vágódtam el, mint egy építkezési daru, úgy facsarodva, hogy neki ne essen bántódása, mindezt egy keskeny cipöben, és (szeretném azt hinni, pl. az egész sikeresre kerekedett nagy versenyem és a felkészülésem alapján) az eredeti edzésszintemhez igencsak megközelítönek éreztem az erönlétemet, azaz nem gondolom, hogy elhagytam volna magam és ezáltal ne lettek volna eléggé stimulálva a remodelling folyamataim.

A doktor elgondolkozott, majd elmondta, hogy ha érdemes is lenne labort (pl.Ca, D-vitamin-szintet) nézni az én (kivesézett) helyzetemben (feldolgozatlan élelmiszer fogyasztás, plusz vitamin bevitel, nap - a szinem alapján :-) ), vagy csontsürüség-vizsgálatot, bár nem gondolja, hogy a helyzetem ezt kívánná, az úgysem az ö hatásköre lenne, hanem reumatológusé. Gondoltam, na ez jó, lesz egy köröm a folyosó másik végén - de már emelte is a telefont, hogy megkérdezze a reumókus föorvos asszonyt erröl. Aki azt mondta, hogy menopausa elött, a tények ismeretében, a családi halmozottság ellenére sem gondolja szükségesnek ezek elvégzését. Huh! 

Azt állapította meg, hogy a dorsalflexióm nem tökéletes, ugye a lépcsön lefele menés és a guggolás. A többi jóóóó!!!

Kölcsönösen örültünk a helyzetnek - szinte sajnálom, hogy végre egy alapos és up-to-date dokival nem lehet többet erröl beszélgetni. De hátez a lényeg! Mondtam, hogy azért remélem, nem találkozunk többet!

(A férjemet idézném: “Magyarországon nem csak egy Ross doktor van...”)

A nap megkoronázásaként elmehettem a rehabilitációs fizioterápiának (vagy balneo~?  :-) ) kinevezett babaúszásra a pancsikirálylánnyal! <3

(PS: és még mindig van, akik fafejünek gondol, hogy nem “az orvosok” által javasolt terápiában bíztam. Az eredmény ellenére!!! Miért?!?!)