És 11-kor leugorva (sic!) a kezelöágyról ment a shadow botafogo... (egyelöre egyedül)!!!

Addig ki kellett bírnom három apróbb terület kezelését. Itt ún. CD-k (continuum distorsiók) és TG-k (triggerband distorsiók) kezelésèt követte el.

- talus blokkra tippelt Enikö a guggolás/dorsalflexio sikertelenségéböl, nyomta középen, egy akupunktúrás ponton, és most hopp, mozog... 

- a belsö oldalon a talán futásból eredö hosszanti fasciaproblémát végigsimította óvatosan (NEM...), szóval megkezelte, csak majdnem visítottam, a tenyerem szokás szerint eláztatta a szép kezelöágyat borító kis virágos lepedöt... 

Ezek után tudtam a tánclépést. Ami azért mérföldkö, azon túl, hogy szeretem ezt a mozdulatsort, mert az oldalra lépés egy olyan irányú terhelés a bokavillámra, lábujjhegyen, amit eddig késszúrás-szerü fájdalom nélkül nem sikerült kiviteleznem, azazhogy egyáltalán a közelébe sem érhettem, nemhogy annak nevezzem, ami lenni szeretett volna... felemelkedni sem tudtam, nemhogy ritmust tartani, inkább voltam a bicebóca a kincskeresöböl... nem, nem, inkább a Hülye Járások Minisztériumából...

- aztán a külsö oldalon elkapta a feszülö peroneus-inakat, akik próbálják suttyomban, csendben megkerülni a malleolusomat, és nem tudom mit talált, de azt hittem, na most mindent elcseszett azzal, hogy belemélyesztette az ujját a lábfejembe, aztán némi jólesö érzést generálva végigsimította az inak lefutását... Meg se bírtam mozdítani... “Jobb?” - kérdezte. Hát...! Nemigazán!!! Elrebegtem, hogy “azt hittem, mi barátok vagyunk”... De nem hatotta meg semmi... Persze... Pár óra múlva enyhült ez a szörnyüség, most már mintha új lenne...

Aztán a látleletezhetöséget megpróbálta eltüntetni némi cross-olással és sok mosollyal... :-D

Teljesen jó lett a lábam. Lábujjhegy 100%, stabil, fájdalommentes. Szamba... Kész vagyok.

Az a baj, hogyha meggyógyít, hiányozni fog. Mégsem találhatok ki mindenféle hasonló sérüléses hülyeséget, hogy találkozzunk........