A ló-tape már negyedik napja tart! :D (Szerencsére a röntgenes hölgy most nem akarta levetetni.........)

Szorgalmasan csinálom a gyakorlatokat. Éjjel fáj csak. Kicsit mereven járok, de egyre jobban. Hát ez marhajó!

Miután 2 órát vártunk a dokira apuval, egyszercsak elsuhan előttünk, és odasúgja "jó a röntgen!" - huhh! :D aztán végül egy óra múlva hívtak csak be, és kicsit kevésbé parázva már, de nagy levegőt vettem és bementem...

Amikor meglátta, ahogy bejövök - mankóval, de rálépve kicsit - felkiáltott a doktor úr: AKKOR KEZDJÜK!

Mondom mit kezdünk?!

Hát a terhelést!

YESSS!

Közben az asszisztens hölgy a háttérben felsikít: jaj de jó, lement a duzzanat! :-D (Ez azzz, ezt vártuk! :) )

Hogyan lehet terhelni? Ráállhatok (köszönöm mindenkinek, aki tegnap óva intett mindettől :) MÁTÓL hivatalosan is szabad :-P ) és járhatok is rajta óvatosan. Megmutatta, hogy melyik rész lesz a nehéz (az előredőlés), de apránként óvatosan azt is lehet... Amit ne: rajta állva ne csavarjam.

Gyógytorna kell-e? NEKED, ERRE? Nem. Majd meglátjuk 6 hét után, hogy kell-e de valószínűleg nem. 

Úszni szabad-e? Ha jól esik, miért ne. Csak el ne csússzak. Konkrétan a babaúszásra gondoltam... Hát az a csúszás miatt meggondolandó. A vízben lebegés jól eshet. Marad a Balaton....

Ha szeretném, lehet még bokarögzítő, hogy az esetleges sérülést elkerüljem. Hát... bevallottam, hogy eddig sem nagyon hordtam. NEM BAJ! A legjobb, amit tehettem vele, az a tape... A floss és az FDM is ismerősen csengett, örült, hogy jó irányba mentem... Elmondta, hogy gipszelni, rögzíteni nem mindig kell a törést, a rögzítés főként a sérülés védelme magától a betegtől... Óvintézkedés, túlzott féltés önmagától. Például az én törésem, ha a lesétálástól és a saját lábon bejöveteltől nem mozdult el, ezután sem fog. Védeni kell, de nem kell túlzásba esni, lehet rá vigyázni is. Ha az elmozdulástól ennyire félünk, akkor menjünk biztosra, kötözzük le a beteget az ágyhoz! A félelem nem jó tanácsadó. Bízni kell, hinni kell, hogy felépülünk. Túlzott materialista és földhözragadt gondolkodás az, hogy egyből mindent gipszelni kell... Másnak a törését is kezelte már rögzítés nélkül. Én is hallottam, és a sérülés napján bekísérő férjem is, hogy felajánlotta, hogy milyen opciók vannak a kezelésre. Jól döntöttünk. Így tovább!

Nézzem meg a röntgent. Szépen látszik, hogy halványul a törés határa, és a kis kiálló csücsköcskét is mintha elkezdte volna lesatírozni. Szebb. Őt az érdekli, hogy az ízületi felszínek egymáshoz képest megtartották-e a távolságukat, megmaradt-e a bokavilla épsége, egy hat centis távolságban az ízület integritása. Tehát nem kell műteni. A műtét sokkal nagyobb trauma (ez miért nem nyilvánvaló?). IGEN, tudja, sokan egyből műtenék, a bármit. Ebben az esetben felesleges. A csont újra felépül, átépül úgy, ahogy nekem majd kelleni fog. Ez nem olyan mértékű változás, hogy ilyen beavatkozás kelljen. 

A tape jó ötlet volt. Elmeséltem a fasciás kezelést is. Megdicsért...

Óvatos mozgatás, óvatos terhelés. Azzal nem okozhatok kárt, ami nem okoz fájdalmat! 

Férjem reakciója minderre: ahá, kikényszeríted, hogy arra vetemedjek, hogy kimondjam, hogy igazad van? :D :D

UI: Köszönettel tartozom Orsinak (Borsos J. Orsolya), aki az ajánlottt terapeutám, és aki kedvesen a fenyvesi csodatevöhöz irányított: Enikőhöz (Hegedűs Józsefné). Mindketten igencsak örültek a nagyon jó hírnek.

Folyt. köv!