Már futogatok. Nem mindig jutok el futni, plane terepre, de már menne. Nem esik rosszul sem közben, sem utána. Sok nagy sétát iktattunk be. Tervezem a még nagyobbakat, idöjárás- és programfüggö lesz. 

A legnagyobb áttörés az egy hete újra-végre Enikönél töltött alkalom után volt, az utána futás során és után semmi rosszat nem észleltem.....!!! Úgy mentem oda - felkészületlenül, hogy nem is tudtam, mit mutassak, diffúz emlékeimböl melyikeket vegyem elö... Hát, rövid felvezetés után ö “rátapintott a lényegre”... Bizonyos pontokat mutattam neki (NEM a törött csontomon, hanem a sípcsonton..!), a lábtönél is. Ezen felül a két hosszú csont közötti fascián végigmenve kereste, hol törhetné ketté a lábszáramat simított végig. És megint CSODÁK CSODÁJA, jobb lett, mit jobb, szimplán JÓ. Müködö....

Anyut, babit is megmozgatom a sétáknál ❤️ A futik egyre hosszabbak, bár még edzésnek korántsem mondhatók a rendszertelenség miatt.

Kezelés elött az utolsó hónapban nem ment a törökülés, és a sarkon ülés. Most ezek is mennek...... Hosszútávon nem csekkoltam, na de most nem nagyon van idöm törökül ücsörögni.

Ahhoz, hogy még jobb legyen, több dolog kell.

- Rendszeres, becsületes torna, minden gyakorlat újra-összeszedése és kivitelezése.

- Rendszeres edzés, tervvel. Talán cél kellene... Persze, az UTMB :-D De egyelöre valami közelebbi, reális. Budai Trail.

- és szeretnék egy masszázst... és egy futó-állapotfelmérést.