Kicsit kezdem elveszteni a hitemet, mert nem minden egyes nap látom a javulást, vgay nem olyan látványos... (Biztosan tudni kell, mit várjak!) (Bármit! Tudom....)

Ma kaptam egy megjegyzést, hogy “ez azért még messze van a tökéletestöl”... Amikor én annyira örülök ennek a haladásnak... Kicsit elszontyolodtam. Én mindenkinek azt mondom, hogy tudok járni, és ha lassan megyek, akkor pont ugyanúgy, mint ö. Kisebb gondok vannak a befelé fordítással, a lábujjheggyel, és a lépcsövel.. De nem sürget semmi és senki... Cipöben/keménytalpú papucsban amúgy kicsit nehezebb, azt hiszem.

Az ugrás még messze van. De flossban már tudnék (tudok) “rohanni”....

Gyakorolok. A floss nagyon jól esik. 

Hengerezni is szoktam.

Ezt már MINDENKI PONTOSAN TUDJA...