Hát én nem mosolyogtam. Maximum kínomban.

Enikő igen, de hát ő már csak ilyen mosolyt sugárzó. De nem ezzel gyógyít, de nem ám...

Mondtam, hogy már úgy jöttem, most először, hogy bár tudtam, hogy eredményes lesz, azért ez fájni fog. Mégis odamentem!

Bevallottam a fájó pontokat...

A tape-et levéve egész hasonló lett a másikhoz. Szegény lábam sosem volt szép, most sem látom annak, de funkciójában és kinézetben is igencsak hasonlít már az eredetihez. Pl. látszanak az erek, inak :-D Na, melyik a béna?

A kezelés (FDM) még jobban fájt, mint eddig. Most már merészen viszi Enikő az ujját végig a vonalakon. Ahol fáj, bocsánatot kér, megnyomja... Irdatlanul fáj, kicsit viselkedek, és visszafogom magam, a tenyerem tükör, úgy beizzadt - milyen gyönyörűen működik a test! A lábam is, pedig nincs meleg... A 2-4. lábujjperccsontok fájnak nagyon, érdekes módon a tibia mellett lefutó fasciarész is (korábbi- vagy maga a trauma? vagy most a másféle terhelés miatt?), és a külső malleolus alatt-mögött, és ezeket most már meg meri nyomni A Gyógyító Kéz. Azt hittem, ott maradok... Na, szálljak le az ágyról, na persze, most, hogy már biztosan eltörte a többi csontomat is, ami eddig legalább működött, na köszi... Álljak lábujjhegyre - HÁT ÁLLNI NEM TUDOK RAJTA, ÚGY MEGNYOMTAD!!!

Aztán egy kis floss, ezzel járni és lábujjhegyen állni kelett (és mindent hagyok neki, és engedelmeskedek, hát...!)...

Majd jöhet a tape. Keresztecskék és szép vízminta, erre a lótape...

Amikor leszálltam a kezelőágyról, minden fájdalom elszállt! Nem hiszem el, komolyan. Gördülve járok, tudok lábujjhegyre terhelni... És nem fáj azon a három ponton, ahol eddig!!! Hi-he-tet-len... És tudom mozgatni!!!

Házi feladat: lábujjhegyezés és aprókat lehet ugrálni. Na persze.... Állítólag tényleg.......

Az éjszakai zsibbadós-fájdalmas kellemetlenségre pedig ruhakefével lesimogatást javasolt, meglássuk! (Miért nem egy jó egséztestes sportmasszázst írt fel... na mindegy..) :-) "Alig várom" :-D