A tegnapi kezelésen azt hittem, épp megnyugodhatok, amikor hasra feküdve az utolsó tape-eket tette fel Enikő. Aha.

Az Achillest simítja végig "álnokul", és ott kezeli, ahol fáj... Majd be***tam. A könyvek címét olvasom, hátha sikerül nem odafigyelnem. Matematika III., Homeopátia, Ayurveda, Fascienmittudoménmi, A betegség mint szimbólum. Az Achilles nyomkodás után egymás mellé tudom tenni a két lábam! :-O Eddig a sérültet csak kicsit előrébb tudtam helyezni a másiknál, feszült hátul - vagy fájt. Nahát!

Érdekesség, hogy a sérülés lelki okairól való elkondolkodásra biztat Enikő. Ez egy erős figyelmeztetés. Miért és hova sietek ennyire? Milyen változás előtt állok? A bal lábszár női okokra enged következtetni. Önbecsülési probléma lehet-e? Érdekes... Pont előző nap gondolkodtam hangosan erről, hogy a látszat ellenére a béka segge alatt van. (Annak ellenére, hogy bizonyos témákban (mint például ez a kezelés... vagy a szoptatás, a kötődő nevelés...) meg okoskodásnak tűnhető módon a hajtépésig kiállok a magam igaza mellett...) Na mindegy...