Vendégségbe mankóval érkezve, a kedves ortopéd traumatológust meglátva és a "csodatételét" hangosan megköszönve eldobtam az okoska botocskákat, majd odamentem a társasághoz - lett is nagy nevetés! Egész gördülékenyen tudok járni, ha lassan megyek és kicsiket lépek, fel sem tűnik, hogy 3 hete eltört! :-)

Persze itt-ott fáj, némely ponton, kicsit félve gondolok a vasárnapi kezelésre, tudom, mi vár rám...